A szülés utáni első másfél évben külföldön éltünk a családommal, nagyon messze bármiféle segítségtől és rendkívül fáradt voltam. Kislányomról - az esték és a hétvégék kivételével - teljesen egyedül gondoskodtam reggeltől vacsora időig és a hosszú éjszakáinkon át. Így ment ez. Emellé jött a házimunka és egyéb teendők. Igyekeztem otthon magamtól jógázni, de örültem, ha ebből egy rövid nyújtózkodás lett és ráadásul, mintha nem is az én testem lett volna, ami a matracra jött velem.
A derekam olyan érzékeny volt, mintha minden percben meg akart volna húzódni, a vállaim soha életemben nem voltak annyira előre görnyedve, mint akkor és a beállt nyakizmokkal is nagyon sokat szenvedtem. A szoptatás, a hajolgatás, az emelgetés, a ringatás, a hordozás, az alvás hiány testileg és lelkileg is nagyon rányomta a bélyegét az amúgy csodálatosnak remélt időszakra. Ezen súlyosbított a várandósságom után hátramaradt keresztcsont melletti misztikus fájdalom is, ami egyre csak rosszabb lett. Úgy tűnt, hogy sosem lesz jobb, annak ellenére, hogy már nagyon vártam a megváltást. Tisztán emlékszem, amikor az egyik várandós vizsgálaton a szülész orvosomtól megkérdeztem, hogy mi várható testileg - a pocival kapcsolatban és odalent - visszaállnak-e normálisba a dolgok szülés után? Azt felelte:
"Minden visszaáll majd a régibe." Nekem hónapokkal szülés után sem úgy tűnt.
Kislányom kb. 8 hónapos volt, mikor felfedeztem egy baba-mama jóga foglalkozást a környéken és elkezdtünk rendszeresen járni. Bármennyire is imádom a jógát, és már 15 éve az életem része, ezt a legelső 2-3 hónapban nem nagyon tudtam élvezni, mert gyengének, és merevnek éreztem magam mindenhol. Nem adtam fel, mert tudtam, hogy nagyobb kihagyások után mindig nehéz az újrakezdés. Amit nem tudtam azonban, hogy sokkal célra vezetőbb és eredményesebb lett volna másképp beindítani a gyakorlást. Mégpedig a mélyizmok erősítésével és a szétnyílt hasfal szűkítésével. Én sajnos csak utólag lettem okosabb és a saját hibámból tanultam - holott honnan is tudhattam volna valami olyanról, amiről egyáltalán nem hallottam még azelőtt?
Hazaköltözésünk után nem sokkal elmentem egy LoveYourBelly Tanfolyamra, ahol tovább sokkolt az informálatlanságom, a valós tények és a jövőbeli kilátások, ami elé nézhetek, ha nem tartom szinten az izmok tónusát. Igaz, én abba az 5o%-ba tartozom, akinek nem kellett külön hasizom szűkítő programon részt vennie, mert lassan-lassan, de ezt a részt megoldotta magától a testem. Viszont még akkor is, másfél évvel a szülés után is csak árnyéka voltam régi önmagamnak fizikailag. Ez csak akkor változott meg, amikor a tanfolyamon tanult torna gyakorlatokat rendszeresítettem a heti rutinomban. Nem is volt olyan nehéz, mint gondoltam. Elmúlt az állandó derék gyengeség és szisszenés nélkül be tudtam hajolni a kiságyba. De az igazi életminőségbeli változás a keresztcsont körüli fájdalom megszűnése volt. Nagyon büszke voltam magamra, hogy az erősítéssel váratlanul kikezeltem és újra élvezni tudtam a hosszabb sétákat is.
Ez az oka, hogy hiszek a módszerben és amiért később én is elvégeztem a LoveYourBelly oktatói tanfolyamot. Szerettem volna a hozzám járó jógázók felépülési útját biztonságosan és hatékonyan támogatni. Ebből a munka folyamatból indult ki a jelenlegi Szétnyílt Hasizom Regenerációs Program elindításának ötlete, amivel nem csak a jógázóimnak, de sok más anyukának is segíthetek.
Az igazság az, hogy mindenki más fizikai adottságokkal rendelkezik, más várandósságon megy keresztül, más a szülés élménye, tehát máshonnan lép rá a regenerációs útra szülés után. A céljaink ugyanazok, csak van, aki nem tudja, hogy nem kell éveket várnia és kellemetlen mozgásszervi panaszokkal élnie friss anyukaként, hanem viszonylag kevés energia ráfordítással és rövid idő alatt el tudja érni, hogy újra erős és magabiztos nő, partner és immár édesanya is legyen, aki jól érzi magát a bőrében. Szeretném, ha ez minél többeknek könnyebben elérhető lenne.